(Z)árcsökkentés: valós segítség, vagy kampányfogás?
Simon Noel
Simon Noel

2022-02-03

(Z)árcsökkentés: valós segítség, vagy kampányfogás?

2022. február elsejétől hatályba lépett az új kormányrendelet, ami hatósági árazza hat hét alapélelmiszer árat. Jelen árszabályozás szerint a kristálycukor fogyasztói ára kilogrammonként 261 forint, a finomliszté 203 forint, a sertéscombé 1420 forint, a csirkemellfiléé 1600, a farháté 293 forint, a napraforgó étolajé literenként 713 forint, és a 2,8 százalékos UHT tartós tejé 268 forint lehet, ami a 2021-es év októberi árait tükrözi a KSH adatai szerint. Ezen kormányrendelet rengeteg kritikát kapott azzal kapcsolatban, hogy komoly segítséget nyújthat-e a magyar háztartásoknak és családoknak.

Elsőként muszáj megértenünk azt, hogy a hatósági árszabályozás milyen hatással lehet a piaci folyamatokra. Ezt két szempontból vizsgálom: (1) a magyar kormány piaci szabályozásának hatása az Uniós egységes piacra és (2) annak időbeli korlátai.

(1) Az Európai Unióról tudjuk, hogy az eredetileg gazdasági integrációként induló közösségnek az elsőszámú összetartóereje és vonzerője a közös piac, melyet legkönnyebben most úgy definiálok, hogy az Uniós határokon belül az egységes piac lehetővé teszi a belső határok nélküli áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgását - ehhez értelemszerűen szabadpiac kell, a szabad verseny megteremtésével. Egyértelmű, a piaci árakba való mesterséges beavatkozás valamilyen szinten korlátozza a szabad versenyt, ámbár rengeteg nézeteltérés van az országok és a közgazdászok között: a legtöbb közgazdász, Mankiw nyomán, egyértelműsíti többek között, hogy például a minimálbérek és az ingatlanok árának keretekbe kényszerítése aláássa a szabadpiac érvényesülését. Az államok önkényes beavatkozása az árakba így komoly hatással lehetnek az egységes piacra: ez leginkább tetten érhető az országhatárok mentén - józan ésszel mindannyian tudjuk, ha a szomszéd boltjában általánosságban olcsóbban jutunk hozzá valamihez, hajlamosak vagyunk azért többet utazni és nagyobb tételben vásárolni belőle. Erre tökéletes példa az üzemanyag 480 forintban való literenkénti ármaximálizálása, de ily módon az alapvető élelmiszerárak hatósági árazása is. Egy tökéletes példa a külföldi élelmiszerlánc multik praktikái: a Penny Marketet a magyarok többsége nem tartja a legmagasabb minőségű üzletláncnak, ennek ellenére az alapvető élelmiszerek, mint a só, a liszt, az olaj, a tej és a cukor tudatosan alacsonyan van tartva, ezzel arra ösztönözve a háztartásokat és kis-, illetve középvállalkozásokat, hogy ezeket az élelmiszereket a Pennyben szerezzék be. Ez a példa demonstrálja, hogy a külföldi egyének, vállalkozások esetenként a magyar piacot választják, ezzel gyengítve az adott ország piacát, ami unfair versenyhelyzetet eredményez. Magyarország így az egységes piacban a kanyarból előzhet.

(2) Ezzel áttérek az Uniós szabályozásra, amire nyilvánvalóan égető szükség van, lévén, hogy egy-egy ország nem monopolizálhat konkrét területeket egy szabadpiacban - de szakosodni természetesen szakosodhat. Nagy Csongor István tanulmánya szerint

"[…] Az árszabályozás akkor összeegyeztethetetlen a belső piaci joggal, ha az a szabad mozgást akadályozza – például a más uniós országokból származó (külföldi) termékek piacra lépését, piachoz való hozzáférését vagy a letelepedés szabadságát. […] Ennek megfelelően, a maximális ár meghatározása összeegyeztethetetlen lehet a belső piaccal, amennyiben megakadályozza vagy korlátozza a drágább (adott esetben az importköltségek miatt drágább) külföldi termékek behozatalát; a minimális ár meghatározása összeegyeztethetetlen lehet a belső piaccal, ha akadályozza a külföldi termékek behozatalát azáltal, hogy megfosztja őket az alacsonyabb árban rejlő versenyelőnyüktől" (Nagy Csongor, 2014. pp. 141).

Különben az Európai Bíróság kiemelte, hogy a hatósági árazásnak egyértelműsítenie kell, hogy az intézkedések csak átmenetiek abban az esetben, ha az előbb említett feltételeknek nem mond ellent az árszabályozás - tehát a legális keret fennáll az egységes piac tagállamai számára (példaként 2010. januárjában a 27 tagállamból 16 tartott fent valamilyen árszabályozást a háztartási szegmensben Nagy Csongor kutatási hivatkozásai alapján).

Ezen információk alapján megfogalmazódik a két népszerű álláspont: egy, miszerint hasznosak és segítőek ezek a rendelkezések, kettő, miszerint ártalmasak a piaci folyamatra. Közemberként, és lényegében laikusként ez azzal a dilemmával írható le, ami a kriptopénzezésnél is gyakran előjön: lehet befektetünk (esetünkben értsd az árszabályozásra) 3 hónapra, de meglehet a piaci folyamatok úgy hozzák, hogy 3 hónap múlva kevesebbet fog a pénzünk érni. Ezzel összegzem kritikám, miszerint semmi sem ad arra garanciát, hogy a korlátozott időtartam után jobb helyzetbe kerülne a gazdaság. Ezen kritikám nem csak a magyar rendszerrel kapcsolatban fogalmazódhat meg, hanem például a horvát példára is kivetíthető, ahol 550 forintnyi kunában maximalizálták az üzemanyag literenkénti árát. Egyértelmű és világos, ami a hozzám hasonló laikus embereknek is szembeötlő, hogy ez a periódus az áprilisi választások alkalmával már szavatosságukat veszítik. Így felmerül a kérdés: mi lesz a választások után ezen hét termék, az üzemanyag árával? Tiszta képünk nincsen. Egy biztos, amíg a kormány nem tesz konkrét a jóléti intézkedéseivel arra, hogy a magyar embereknek bérbelileg kompenzálja ezen árrések lefedését. Az ármaximalizálás így másra nem jó, mint, hogy egy problémát és válságot elcsúsztasson. Nem segít a magyar kormány jelenlegi helyzetén az sem, hogy az Uniós helyreállítási alapból származó összegek írásom pillanatában vissza vannak tartva, azokat más (még, ha kedvező) hitelekkel próbálnak lefedni.

Rövid összefoglalóm végén így választ adok arra, hogy miért asszociálom a hatósági árazást egy képzeletbeli szóval, a zár-csökkentéssel: az látszódik körvonalazódni, hogy ezzel a Fidesz-KDNP kormány semmi mást nem ér el, csak az átmeneti jóléti államképet fenntartja, ezzel csökkenti azt a zárat, amit különben a magyar emberek szenvednek el minden lehetséges szcenárióban: próbálják fenntartani azt a képet, hogy az ország előre tart, de valójában hatásos és célzott intézkedések helyett elnapolják a problémát, abban reménykedve, hogy ennek a képzeletbeli lakatnak a méretét csökkentik, amit a magyar emberek fognak érezni, amikor realizálják, hogy a keresetük hiába növekszik, a forint gyengül: nem csak, hogy a külföldi, de a magyar termékeket se fogják tudni megfizetni a legalapvetőbb háztartási cikkek esetén - a kisebb lakatot egyszerűbb feltörni, nemde?!

Jogosan fogalmazódig meg mindenkiben a kérdés: a magyar állam jóléti képének fenntartásához állami beavatkozásra van szükség, lévén, hogy a keresetünk nem tud igazodni a világ-, és Unió-beli piaci folyamatokhoz?

Felhasznált irodalom, források:

Nagy Csongor, István (2014). A TAGÁLLAMI ÁRSZABÁLYOZÁS KERETEI AZ EURÓPAI UNIÓ JOGÁBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A LIBERALIZÁLT PIACOKRA. Bólyai János Kutatási Ösztöndíj (OTKA PD-101612), pp. 121-144.

Melinda K. (2021, November 12). Példátlan döntést hozott a kormány az üzemanyagár maximálásával. Index.hu. Retrieved February 3, 2022, from https://index.hu/gazdasag/2021/11/11/benzinar-gulyas-gergely-uzemanyagarak-kormany/

Egységes piac. (n.d.). European Union. Retrieved February 3, 2022, from https://european-union.europa.eu/priorities-and-actions/actions-topic/single-market_hu

Máté V. (2022, January 31). Közzétette a KSH a hatósági áras termékek tavaly októberi átlagárát. 24.hu. Retrieved February 3, 2022, from https://24.hu/fn/gazdasag/2022/01/31/hatosagi-ar-elelmiszerar-stop-oktoberi-atlagarak-ksh/

Mankiw, G. N. (2017). Principles of Economics (8th ed.). Cengage Learning.

A Kormány 6/2022. (I. 14.) Korm. rendelete az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról

Szerző: Simon Noel, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar hallgatója.