Újra felfedezett Árpád-kori építmények
Kárpáti János
Kárpáti János

2021-04-09

Újra felfedezett Árpád-kori építmények

Kána falva, illetve apátság a hegyen

A régi korok építészeti alkotásainak jelentős részét nem kíméli az enyészet, ha egyszer elődeink úgy döntenek, hogy azokat sorsukra hagyják. A természet akkor „kölcsönveszi” azokat, akár csak röpke időre, akár örök időkre – majd pedig fátylat borít rájuk. Időnként előfordul, hogy a modernkori ember - saját technológiai eszköztárának segítségével, féktelen terjeszkedési vágyától vezérelve - véletlenül ismét rábukkan azokra. Olykor meglepően ép állapotban kerülnek elő ezek az építészeti hagyatékok. Nem is kell feltétlenül Kambodzsáig, vagy egyáltalán más országba utazni ahhoz, hogy ilyen csodának szemtanúi legyünk. Elég Újbuda határáig egy kis kitérőt tenni a 47-es villamossal.

A történet 2003 szeptemberében kezdődött, amikor a Kőérberek-Tóváros lakópark építési munkálatai kezdetüket vették. A helyszínen dolgozó munkások kisvártatva rábukkantak az egykori Árpád-kori település, Kána falu maradványaira. Dr. Terei György vezetésével rögvest el is kezdődtek a régészeti ásatások. Annak során körülbelül kétszáz, földbe mélyített ház és egy Árpád-kori templom alapjai, valamint 1100 síremlék került napvilágra. A feltárási munka majdnem két évig, 2005 nyaráig tartott.

Más Árpád-kori településmaradványokhoz képest rendkívül gazdag leletanyag került elő. Találtak egyebek közt hat darab vaskulcsot. Ezek közül az egyik – mint az képünkön látható - mintegy 15-20 centiméteres. Egy nagyobb méretű tároló helyiség padlóján feküdt. Ez arra utal, hogy a falu lakói jómódúak lehettek. Az ilyen méretű és fajtájú kulcsok a Kárpát-medencében a 12-13. században jelentek meg először, akkor azonban még ritkaságnak számítottak. A helyszínen kiásott kulcsok vagy a templomot vagy a házakat, illetve tároló helységeket zárhatták. Az 5-6 hektáros területen több mint 8 ezer tárgy került elő a föld mélyéről. Ezek ma már többségükben a Budapesti Történeti Múzeumban találhatóak.

Túl azon, hogy a felfedezett tárgyak is jó alapanyagból készültek, a templom falait alkotó kövek faragási motívumai is bizonyítékként szolgálnak a falu gazdagságára. Ez az egyházi épület ugyanis azon ritka templomok közé tartozott, amelynek építési alapjaként a kváderkő, azaz egy szabályosan faragott, többnyire négyszög alakú hasábbá formált építőkő szolgált. A templom alapfalait végül a régészeti munkák végeztével betemették, a tartósabb építőkő darabokat viszont a Budapesti Történeti Múzeumba vitték. Később azok segítségével sikerült teljes egészében rekonstruálni a falat. A rekonstrukciós alkotás ma is megtalálható a múzeumban, az erről szóló ismertető videó pedig az alábbi linken tekinthető meg:

https://www.youtube.com/watch?v=GD9jyKYk5sA

A feljegyzések és leletek tanúsága szerint a falu a 12. század közepén jött létre, a 12. század végén és a 13. század elején élhette fénykorát. A birtok, amelyhez a település tartozott, egy Apa nevű bán tulajdonában volt. Az illető 1148 és 1158 közötti időkből származó források szerint II. Géza király bizalmasa lehetett. A falu fennállásával azonos időben, nagyjából a 13. századig voltak általánosak a Kárpát-medence területén a települést is alkotó veremházak. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a földből kiásott épületi maradványok ebből az időszakból származnak. A falu neve egyébként egy 1325-ből származó határleírás alapján vált ismertté, abban a dokumentumban az egykori Nevegy falu határaként említik. Kána neve szerepel az 1361-es hegyvám-elengedő oklevélben is, egy 1412-es oklevél pedig egy kánai születésű apácát is említ. Fontos hangsúlyozni, hogy nem Kána volt az egyetlen település a mai Budapest területén az Árpád-korban, viszont kevés olyan település van, amelyik a tatárjárást is láthatóan túlélte. Azt azonban máig nem tudni, hogy miért néptelenedett el a település, belső vagy külső pusztításokra utaló jelet nem találtak a régészek.

A közel kétszáz éven át lakott Árpád-kori falu felkutatása lehetőséget nyújtott a régészeknek, hogy betekintést nyerjenek a köznép Árpád-kori életformájának részleteibe is. Nem volt korábban példa arra, hogy ép állapotban talált tárgyak segítségével ennyire pontosan tudjanak képet adni arról, miként éltek és tartottak fenn az Árpád-kori magyar lakosok a királyi udvartól távol eső, mégis sikeresen szervezett önfenntartó közösséget.

Ahogy említettük, a birtokon nagyjából kétszáz, földbe mélyített, úgynevezett veremház volt megtalálható, mind alaposan elkülönítve egymástól. A templom körüli kőkeretes síremlékek lényegében egymás fölé és alá voltak elhelyezve, nemzedékek nyugvóhelyeként szolgálva. Ha úgy tetszik, a templom egykori bejáratától egy kisebb falusi körtér sugarának megfelelő távolságon belül az egész terület egy temetővermet alkotott. A templom körül találtak egy üres sávot. Annak közelében, nem messze volt három kis földbe mélyített ház, honfoglaláskori hagyományoknak megfelelően, nyeregtetővel ellátva. A templomot körülvevő 20-25 méteres sávon túli övezetben sem csontvázakat, sem egyéb tárgyakat nem találtak, ami arra enged következtetni, hogy a templom szakrális mivolta miatt szemmel láthatóan elkülönült a falu magvától. A cikkhez mellékelt képek némelyikén szerepel a templom egykori helyszínén elhelyezett márványkövekkel megjelölt alapterület, ami ma már műemlékként tekinthető meg.

Jellemző a veremházakra, hogy azok tetőszerkezete és oromzata gyakorlatilag a talajt söpri, külön padlás általában nincs. Sőt, mi több, a tető széle annyira kinyúlt, hogy az nem a verem partjához illeszkedett, és az így kialakult padka fekvő- és tároló helyként szolgált. Emellett volt egy ülő kisgödör is a veremházakban, amelynek partjára ülve végezhették munkájukat a lakók. A házak közelében több mint valószínű, hogy kisebb sáncok, afféle vízelvezető árkok is voltak.

Ez az építkezési mód még a honfoglalást megelőző időkből származik: Levédia és Etelköz területén kizárólag ilyen veremházak voltak a 6-9. században. A veremházépítés ismeretét őseink magukkal hozták a Kárpát-medencébe, és fennmaradt ez a szokás a 13. század végéig. A házak többnyire téglalap vagy négyzet alaprajzúak, illetve alakjuk a külső behatások miatt olykor torzult, formájuk szabálytalan volt. Amint a régészeti ásatások során is nyilvánvalóvá vált, a házak – miként az Árpád-kori települések többségében – egymástól több parcellányi távolságra helyezkedtek el szétszórva, ezzel is biztosítva a családok önálló életmódját.

Amennyiben a falu feltárt tárgykészletét szeretnénk megtekinteni, nem csak a Budapesti Történeti Múzeum biztosít erre lehetőséget. Érdemes felvenni a kapcsolatot a Kána Alapítvánnyal is: ez a szervezet előzetes egyeztetés alapján helytörténeti bemutatókat szervez. A jelenlegi járványhelyzetben ugyan erőteljesen korlátozott a csoportos látogatás lehetősége, amint a körülmények engedik, a lehetőség újra megnyílik. Az alapítvány címe: 1112 Budapest, Kánai út 3/a. További információk találhatók az alábbi weboldalon:

https://kanaalapitvany.hu/kana-helytorteneti-kiallitas-3/

Az ásatások helyszínétől nem messze, a faluszéli patak (mai nevén Hosszúréti patak, illetve az annak felduzzasztásából formált Kána-tó) felett magasodó domb tetején találhatóak a falutól független bencés apátság maradványai. Eredetileg templom állt az épület helyén a 11. században. A falu elnéptelenedésekor, a 13-14. században alakították át szerzetesi központtá. Az egykori bencés apátság maradványait övező területet ma már teljesen beborítja a buja növényzet, és nem tudni, hogy akkoriban mennyire volt rejtve az apátság az arra vetődő vándorok szeme elől. Az apátságot többször átépítették, a 15. századból számos apátjának a neve is ismert. A század végén tűzvész pusztította el. Hiába építették újjá a 16. század elején, a török támadások beteljesítették végzetét, az épület teljesen elhagyatottá vált. A világtól elrejtett romokat 1989-ben fedezték csak fel újonnan, az esetleges rekonstrukció vagy legalábbis egy emlékmű vagy emléktábla elhelyezése még várat magára. Amennyiben nincs tisztában a kiránduló, hogy mit kell keresnie és hol, elképzelhető, hogy fel sem fedezi a romokat, vagy ha igen, fogalma sem lesz róla, mire bukkant. Az apátság egykori színhelyére semmilyen írásos vagy szimbolikus nyom nem utal a környéken.

Az apátság megközelítése nem könnyű, de megoldható. Egészen pontosan Kőérberek-Tóváros városrészben, a Balatoni út, a Kőér-patakkal párhuzamos, 1-es számú MÁV-vasútvonal és az egykori Vasvári laktanya által határolt, kb. 22 hektáros területen fekszik. Ahogy az alábbi képeken látszik, az apátság romjai teljesen beleolvadtak a természetes környezetbe, viszont kellő körültekintéssel fel lehet kutatni a területet, és végig lehet menni az egykori falak mentén.

Rekonstruált Kána animációjának forrása: Újbuda TV