Reggelem Csaba bácsival
Baló Péter
Baló Péter

2021-04-25

Reggelem Csaba bácsival

– Maga összepisálta magát, vagy megázott? – kérdezte a mentős a hajléktalant, miközben vastag, kék gumikesztyűbe bújtatott kezével rutinos mozdulatotokkal odaszíjazta a nedves pácienst a hordágyhoz.

– Megáztam, mert egész éjjel esett, és nem volt elég fóliám – válaszolta Csaba bácsi, aki a kerület régi lakója. Elviselhető éghajlati viszonyok között jobbára egy itteni parkban tanyázik az árnyas fák alatt egy padon, egyébként nem tudni, hol húzza meg magát a mínuszos időkben. Sokan ismerik látásból, és rendszeresen hoznak neki élelmet meg ruhát.

Egy helyi lakos hajnalban szokás szerint kiment kávézni meg cigizni az erkélyre, és észrevette, hogy Csaba bácsi furcsán viselkedik: csak ül a padon, és sem a feje, sem a lába nem mozdul. Az aggódó honpolgár lerohant a parkba egy szál fürdőköpenyben és papucsban, hogy megnézze, mi a helyzet.

Ekkor értem oda kutyaséltáltatás jelleggel (6:23-kor). Beszélgetésbe elegyedtünk hármasban, és megállapítást nyert, hogy Csaba bácsi komoly fej- és lábsérülést szenvedhetett, mert súlyos mértékben elesett az éj leple alatt (esetleg alkoholos befolyásoltság miatt, de ebbe most ne menjünk bele), aztán kissé kihűlt, mert időközben a leszálló ciklon miatt vagy 15 fokot esett a hőmérséklet, és egész éjjel kint feküdt félkómában a záporesőben.

Hívtuk a mentőket. Jöttek is. Kicsit később, mint vártuk, és nem voltak nagyon kedvesek, de tudjuk, hogy itt nem a Jézustól ránk áradó határtalan szeretetről van szó, hanem arról a kemény és reménytelen munkáról, ami mindenkit megvisel, és már rövid távon is kiégéshez vezethet. Összepakolták Csaba bácsit, berakták a gépjárműbe, de még molyoltak egy kicsit, ki kellett tölteni a papírokat.

Bandukoltunk haza a kutyával, lassan elcsorgott mellettünk a mentőautó a szervizúton. Megálltak a piros lámpánál a házunk sarkánál, benne Csaba bácsival. Aki nem összepisálta magát, hanem megázott.

(Kép forrása: Pixabay)