Mit adtak nekünk a rómaiak?   Katonai kiképző táborokat – is
Kárpáti János
Kárpáti János

2021-04-10

Mit adtak nekünk a rómaiak? Katonai kiképző táborokat – is

******Albertfalva Újbuda délkeleti, Dunához közel eső városrésze, és van egy olyan vízparti pontja, amelyik az ókorban sem volt annyira messze a Duna túlpartjától, hogy ne lehessen kifürkészni a folyó közepén található szigeten – Csepelen - esetlegesen gyülekező, veszedelmes, állandó fenyegetést jelentő szarmatákat. ******

Éppen ezért létesíthettek ott a rómaiak egy sáncárokkal körbevett katonai tábort, hogy a szomszédos településeiket védeni tudják. Ma már az egykori tábornak csak szórványos maradványai lelhetők fel, valamint a Csepel-szigeten sem élnek már veszedelmes szarmaták. A tábor romjai a Hunyadi János út és a Mezőkövesd utca környékén találhatók. A romokra 1940-ben, a második világháború idején bukkantak rá, a dél-budai Duna-híd építési munkáinak kezdetekor. A híd ugyan a háborús bombázások során, illetve a robbantások nyomán megsemmisült, de az egykori római tábor maradványai történetesen mindezt szerencsésen megúszták.

Albertfalvi-segedcsapat-tabor-3.jpg

A tábor Aquincum (a mai Óbuda) és Campona (a mai Nagytétény) között helyezkedett el, ezáltal a Római Birodalom Pannónia tartománybeli határszakaszának egyik fontos létesítményeként szolgált, hiszen két határmenti város számára biztosított védelmet a betolakodók ellen. Megjegyzendő, hogy e városok léte is stratégiai megfontolásoknak tudható be. Mindkét várost politikai okokból hozták létre a rómaiak, azért, hogy kettéosszák és elkülönítsék egymástól az addigra megsokasodott és hadászati kihívást jelentő, kelta származású eraviscusokat. Ebből kifolyólag a Kr. u. 90-es évek végéig a mai Albertfalván kívül két azonosítható budapesti helyszínen tartózkodott állandó jelleggel katonai lovasalakulat: Óbudán és a mostani Bem tér helyén.

Az albertfalvai vicus (a tartománynak nevezett nagyobb közigazgatási egységen belüli körzet, település vagy telep) korabeli hivatalos neve nem ismert. A tábor helyétől nyugatra és délebbre végzett ásatások során rengeteg olyan létesítmény nyomaira bukkantak, melyek arra engednek következtetni, hogy a telep szomszédságában is tartózkodtak életvitelszerűen emberek. Ez a bizonyos tábor melletti lakóközösség feltehetően Camponától távolabbra önálló vicust alkotott, mindazonáltal éltek és dolgoztak itt emberek: találtak a régészek gazdasági jellegű épületekre, útállomásra és ipari műhelyekre utaló nyomokat. Ezen felül találtak olyan, tornáccal ellátott épületmaradványokat, melyek középfolyosóval is rendelkeztek.

Az első tábor ezen a helyszínen a történelmi feljegyzések szerint Claudius császár uralkodásának idejére esett, és a pannóniai limes-erődítmények közül ez volt az első komolyabb stratégiai létesítmény a régióban. Palánktáborként is hivatkoztak rá a leíró dokumentumokban, mivel föld és fa képezte az alappilléreit. Az első tábori létesítményben nagyjából ötszáz lovaskatonának biztosítottak elszállásolást.

A rendelkezésre álló ismeretek alapján a kiterjedése 166,5 x 190 méter volt, a területe tehát közel 3,2 hektárt tett ki. Kívül, közvetlenül a falak előtt sáncok őrizték a tábor vízparttal összekötött „előudvarát”, nehezítve a Duna keleti partjáról érkező barbárok bejutását a birodalom területére. A túlparton élő szarmaták támadásaiban a tábor többször súlyosan megrongálódott, ám rendre helyreállították, tekintettel arra, hogy a nyugati parton ez a hely volt a legalkalmasabb a két szomszédos pannon település lakóinak oltalmazására.

A markomannok és szarmaták Kr. u. 91-ben teljesen elpusztították a tábort, ezért azt lényegében a semmiből kellett újra létrehozni. A második tábor végül csak a második század második évtizedében épült fel teljesen, Traianus császár uralkodásának vége felé. Viszont fejlesztéseknek nem voltak híján, ez alkalommal már kőből rakott alapokra helyezték az épületeket, hogy szilárdabban támaszkodjanak a talapzathoz. Az új tábor területe az előzőnél valamivel nagyobb, 190 x 210 méteres volt. A korszerűbb építéstechnikai módszereken túlmenően külön logisztikai újításnak számított a katonai állomány ezer fősre bővítése.

Ami nem is volt alaptalan, tudniillik a tábor által őrzött folyami terület volt a Római Birodalom legáldatlanabb határszakaszainak egyike, a Pannóniát északkelet felől fenyegető népek miatt. Akit Rómából ide küldtek birodalmi tisztviselőnek, az aligha a szakmai megbecsülésnek vagy kiterjedt ismeretségi körének köszönhette a rá rótt feladatokat. Aki itt szolgált, annak kimondottan kevésbé vonzó, terhes feladatokat kellett elvégeznie.

A barbár hordák 178-ban ismét megrongálták az építményt, de annak a századnak a végén megint csak helyreállították a tábort. Teltek-múltak az évtizedek, mígnem 259-260-ban újabb nagyobb barbár támadás érte a tábort, és annak során számos építmény leégett. Sorsa azonban még így sem pecsételődött meg teljesen. Ismét megkísérelték az újjáépítést, de aztán a szarmatáknál is jobban felszerelt roxolánok rohamát és pusztítását követően eldőlt, hogy többé már nem próbálkoznak a felújítással. A renoválást akadályozhatta az is, hogy ez idő tájt már véget ért a Severus-kor(193–235) és lezajlott az azt megelőző polgárháború, amelynek során négy császárjelölt küzdött a hatalomért, köztük a pannóniai légiók úgynevezett legatusa (megbízottja), Septimius Severus. Végül ő győzött, így el is nyerte a császári címet, viszont Pannónia fenntartása ügyében már egyértelműen „rezgett a léc”.

Az itt húzódó limes nyomvonala részben megegyezik a mai országútéval, manapság azonban csak néhány kőfalmaradvány szolgál tanúbizonyságul az egykori táborterületre. Alapos felmérés nem történt, de egyes állítások szerint a mai napig megtalálhatóak a közeli Duna-part vízében a tábori mólókat tartó facölöpök maradványai. Aki keres, az talál - vagy cölöpmaradványokat, vagy pedig valami mást, amiről el lehet képzelni, hogy egykor római légiósok edzettek rajta.

MaiRomok.jpg

MasikFelülnézet.jpg

Tény, hogy a falakat igyekezték részben konzerválni és renoválni, azonban valós műemléki helyreállításra még nem került sor. Felmerült korábban, bő tíz évvel ezelőtt a romok közelében élménypark létesítése, a tervek azonban azóta sem valósultak meg, és most, a járványidőszakban nem is látszik, hogy mikor kerülhetnek ismét napirendre. Amíg nem forgatják fel a földet, az tovább rejti titkait.

Képek forrásai:
https://3d-mobilmozi.hu/
Civertan.hu
Wikiwand.com
okoportal.hu