Egyetemi modellváltás - mi történt és merre tartunk?
Zách Boglárka
Zách Boglárka

2021-04-06

Egyetemi modellváltás - mi történt és merre tartunk?

Az elmúlt években jelentős átalakulás zajlott le a magyar felsőoktatásban, pár év alatt a magyar egyetemek számottevő része alapítványi fenntartásba került a korábbi állami fenntartásból. De mit is jelent ez? És milyen hatása lesz a felsőoktatás jövőjére?

Mi történt eddig?

A nagy átalakulás 2019-ben indult meg, amikor a magyar egyetemek közül elsőként a Budapesti Corvinus Egyetem alapítványi fenntartásba került. Az átalakuláshoz a Corvinust fenntartó alapítvány nagyértékű részvénycsomagot kapott, hogy legyen miből fedezni a későbbi műkődési költségeit. Ezt követően, 2020-ban alapítványi fenntartásba került több újabb egyetem is: a Miskolci Egyetem, a Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem, a Soproni Egyetem, a Neumann János Egyetem, a Széchenyi Egyetem, az Állatorvos-tudományi Egyetem, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Ezek közül a legnagyobb sajtóvisszhangot az SZFE átalakulása kapta, mivel itt jelentős ellenállás mutatkozott az átalakítással kapcsolatban, mely során a hallgatók több hónapra elfoglalták az egyetemet. 2021 elején pedig alapítványi fenntartásba került a Szent István Egyetem, illetve megkezdődött az átalakulás a debreceni, a pécsi, illetve a szegedi egyetemen is, valamint alapítványi fenntartásba fog átkerülni a Semmelweis Egyetem is. 2021 januárjában derült ki az is, hogy a miniszterelnök az egyetemek átalakulásának levezénylésével Stumpf Istvánt, az első Orbán-kormány kancellária miniszterét bízta meg. Egyes sajtóinformációk mellett emellett átalakulhat az Óbudai Egyetem és a Budapesti Gazdasági Egyetem is.

Hogyan is értékelhetjük az eddigiek alapján az átalakítást?

Az átalakítás mellett érvelők szerint a magyar felsőoktatás struktúrái megmerevedtek, drasztikus reformra szorulnak, valamint a magyar egyetemek nem teljesítenek jól nemzetközi összevetésben, jobban kellene érvényesülnie a teljesítményelvűségnek az oktatók munkájában, illetve jobb együttműködést lenne érdemes kialakítani a gazdasági élet szereplőivel. A támogatók szerint a reformok ezekhez nyújthatnak segítséget.

A kritikusok ezzel szemben azzal érvelnek az átalakítás ellen, hogy a fenti problémákat ez nem oldja meg, ellenben az átalakítással túl nagy, szinte korlátlan hatalmat kapnak az alapítványok vezetői, akiket egy későbbi kormány sem válthat le. Ezzel kapcsolatos probléma, hogy az alapítványok élére gyakran kerülnek kormány közeli emberek, köztük fideszes képviselők és polgármesterek. Problémásnak tartják még emellett sokan, hogy az oktatók közalkalmazotti státusza megszűnik, egyszerű munkavállalóvá válnak, akiket így sokkal könnyebben el lehet bocsájtani. Az átalakítás ellenzőit emellett megriasztja az SZFE példája, ahol az egyetem új vezetése Vidnyánszky Attilával az élen egyértelműen kultúrharcra és politikai leszámolásra használta az egyetem átalakítását, ahol az oktatók és a hallgatók egyértelmű ellenállása ellenére is megpróbálták keresztülvinni az átalakítást.

És mi jöhet ezután?

Az átalakítások hatására a magyar felsőoktatás jelentős része kikerült állami fenntartásból, az utolsó nagyobb méretű egyetemek amik kimaradtak az ELTE és a BME. Stumpf István ezzel a két egyetemmel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy csak a 2022-es választások után döntenek róluk. Biztosra vehető, hogy a folyamat folytatódhat, amennyiben a ’22-es választásokon ismét nyer a kormánypárt, azonban kérdéses, hogy az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosítások miatt mekkora lehetősége lenne egy esetleges kormányváltás után az új kormánynak ezt visszafordítani, mivel ehhez az Alaptörvény és több kétharmadhoz kötött törvény módosítására is szükség lenne. Ezek alapján annyit tudunk megállapíthatni, hogy az alapítványi fenntartás modellje hosszabb távon is megmaradhat a magyar felsőoktatásban.