Budapest egy menekülthullám kezdetén
Körtér
Körtér

2022-03-07

Budapest egy menekülthullám kezdetén

1951 július 28-án fogadták el Genfben a máig hatályban lévő, többszöri módosításon is átesett, menekültügyi egyezményt egy ENSZ konferencián. A dokumentum szerint „menekült mindenki, aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni.”

A kormány által Keleti Pajzs 2022-nek nevezett művelet szerint 600 000 menekült érkezésére számíthatunk a következő hetekben, hónapokban. Természetesen az ukrán menekültek, melyek között jelentős számban magyar állampolgárok is lesznek, nem minden esetben kívánnak letelepedni Magyarországon, sokan közülük a háború végeztével haza fognak menni, illetve tovább állnak külföldre. Ezt a cikket március 3-án írom, épp egy hete tört ki az orosz-ukrán háború, és a mai napig 100 000 ukrán menekült érkezett hazánkba, zömmel Budapestre.

Az Európai Bizottság javaslatát, mely szerint minden Ukrajnából érkező menekült azonnali és automatikus védelmet kap átmeneti időre, épp a mai napon, március 3-án hagyták jóvá az EU belügyminiszterei az Európai Tanácsban. Ezzel az intézkedéssel gyorsítható a hosszadalmas menekültkérelmi eljárás. A javaslat értelmében a menekültek azonnal és automatikusan jogosulttá válnak szociális ellátásokra, munkát vállalhatnak és akár 3 évre szóló tartózkodási engedélyt szerezhetnek. Ez a könnyítés minden EU tagországban életbe lép, így Magyarországon is.

A menekültekkel kapcsolatban ideje lenne egy valódi, tényeken alapuló párbeszédnek. Németország példáján látszik, akik folyamatosan fogadnak be menekülteket (az első nagy hullám a török vendégmunkások érkezése volt a hatvanas, hetvenes években), hogy ennek a jelenségnek különösen gazdasági és kulturális előnyei vannak. Németország nem lett volna képes az utóbbi években azt a gazdasági fejlődést produkálni, ami millióknak jelentett kiszámítható, magas életszínvonalat, ha nem fogad be menekülteket – és így nagyszámú munkaerőt – az országába. A kultúrák, vallások közti közeledést és a társadalom nyitottságát, toleranciáját is növeli, ha egy nép megosztja lakhelyét másokkal. Ugyanakkor a biztonságpolitikai kockázatok mellett sem lehet szó nélkül elmenni, a menekülthullámok lehetőséget biztosítanak bűnöző és terrorista egyéneknek is a beutazásra. Ezért is lenne fontos európai szinten a titkosszolgálatok és a határrendészet szorosabb együttműködésére. Németországban az integrációs problémákról, annak sikertelenségéről is gyakran olvashatunk híreket, ez egy komplex probléma, melynek tárgyalása kimerítené jelen cikk terjedelmi korlátait.

A most kialakult ukrán menekülthelyzet kezelése irányában hatalmas erők mozdultak meg, Európa példásan összefogott. A vállalatok és cégek folyamatosan jelentik be az ezzel kapcsolatos akcióikat, ami helyszíni segítség, adományok és pénz eljuttatásában jelenik meg. Az Európai Unió is határozatokkal és pénzzel igyekszik úrrá lenni a helyzeten. A magyar kormány és a fővárosi önkormányzat is pénzzel, adományok gyűjtésével, szállás és szociális juttatások felajánlásával, valamint utazási kedvezményekkel segíti a bajbajutottakat.

Egyértelmű tehát, hogy a politikai akarat szilárd, és ez konkrét intézkedésekben is megmutatkozik. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy valódi segítséget tudjunk nyújtani, szükséges még a társadalom elfogadása, befogadása és az infrastrukturális feltételek rendelkezésre állása is.

Ennél a pontnál mutatkozik meg, hogy mennyire káros volt az utóbbi években az, ahogyan a magyar kormány a menekültek kérdését kezelte, ahogyan arról gondolkodott. A menekültek érkezésével kapcsolatban a társadalmi elfogadottságnak mutatkoznak jelei, de még mindig sokan félnek, különösen attól, hogy a különösebb képzettséget nem igénylő munkákat a bevándorlók elveszik az itt lakóktól. Miközben folyamatosan élvezzük a nyitott társadalom és a kapitalizmus előnyeit és innovációit – valószínűleg ezt a cikket is egy számítógépen, vagy telefonon olvassák, egy gyors internetkapcsolat segítségével – azt nehezen fogadjuk el, hogy a kapitalizmus meghatározó és a fejlődést biztosító tulajdonsága a verseny, így a munkaerőpiac versenye is. Többek között a kapitalizmus előnyeiről és hátrányairól sem folytat a magyar társadalom őszinte és nyílt párbeszédet – de ennek a témának a tárgyalása szintén egy másik írás feladata lenne.

KandóKálmánKollégium.jpg
Kandó Kálmán Kollégium Óbudán felújítás előtt (forrás: magyarepitok.hu )

Az infrastruktúra kapcsán most az egyik legfontosabb megoldandó probléma a menekültek elszállásolása. A fővárosi önkormányzatok már eddig is százas nagyságrendben segítettek az Ukrajnából érkezőknek, jellemzően munkásszállásokon, funkciójukat éppen nem betöltő önkormányzati tulajdonú lakásokban, intézményekben nyújtanak menedéket. A fővárosi és vidéki egyetemek, intézmények jellemzően kollégiumi férőhelyeket ajánlanak fel.

vámosszabadi.jpg
vámosszabadi menekülttábor (Fotó: MTI/Krizsán Csaba)

Köszönhetően az utóbbi évek menekültellenes propagandájának, nincsenek túl nagy lehetőségei a kormánynak, amely a rendelkezésre álló infrastruktúra, szálláshelyek mennyiségén és minőségén is meglátszik. Jelenleg a magyar kormány pár ezer menekültnek tud biztosítani szállást a saját erejéből, egyetlen menekülttábor áll készen erre Vámosszabadiban, mivel az utóbbi években Bicskén, Debrecenben és Kiskunhalason megszüntették ezeket a táborokat. A román kormány ezzel szemben 400 000 menekült befogadására áll készen – egészen más arányokról beszélünk. Persze, a magyar kormánynak még mindig van lehetősége arra, hogy a magántulajdonú, akár a Mészáros csoporthoz tartozó szállodákkal tárgyalásokat folytasson azok megnyitásáról.

Adná magát a megoldás, hogy az önkormányzati tulajdonú lakásokban átmenetileg el lehetne helyezni a menekülteket. Azonban azok nem állnak kellő mennyiségben és minőségben rendelkezésre. Jelenleg Magyarországon a lakásállomány 2-3%-a önkormányzati tulajdonú, ami nemzetközi mércével mérve nagyon alacsony arány. Ez mintegy 115 ezer ingatlant jelent országos szinten. Ezeknek nagyságrendileg a 10%-a jelenleg kihasználatlan – ez több, mint 10 ezer lakást takar, ahol el lehetne helyezni ideiglenesen az összes olyan ukrán menekültet, aki erre rászorul és Magyarországra jön. Csak Józsefvárosban 857 lakás áll jelenleg üresen.

Természetesen ezeknek a lakásoknak az elsődleges célja a szociális helyzet javítása, a magyar lakhatási válság kezelése lenne. Nagyon nehezen tud ma egy fiatal pár, vagy szociálisan hátrányos helyzetű család lakáshoz jutni. Ezeket a lakásokat fel kellene újítani, lakhatóvá tenni és felajánlani azoknak az itt élő rászorulóknak, akik máshogy nem tudják megoldani a lakhatásukat. Bizonyos százalékukat érdemes lenne üresen, vagy akár rövid távú bérleti konstrukciókkal tartalékolni – arra az esetre, ha természeti katasztrófa, előre nem látható helyzetek, vagy mint épp most, a menekültek érkezése szükségessé teszi ezek felajánlását. Erre lenne érdemes pénzt költeni, nem stadionokra (apropó, miért nem nyitjuk meg a stadionokat a menekültek segítésére?), így ez elsősorban a magyar lakhatási szegénység felszámolására, másodsorban a katasztrófa helyzetek rapid és átmeneti kezelésére lenne megoldás.

A most kialakulóban lévő magyarországi menekültügyi helyzet talán lehetőséget ad arra, hogy valódi társadalmi párbeszéd induljon meg az előttünk álló évek, évtizedek egyik meghatározó jelenségéről, melynek hatását nemcsak a háborúk, hanem a klímaváltozás következményei is növelni fogják. A menekültáradatokkal kapcsolatos pozitív és negatív hatásokkal egyaránt tisztában kell lenni – csak ebben az esetben képezhető Magyarországon olyan társadalmi összefogás, mely minimalizálja a káros jelenségeket és maximalizálja az előnyöket. Jó lenne végre higgadtan beszélgetni a konyhaasztalnál is erről a témáról, mert fontos, az életünket alapvetően befolyásoló jelenségről van szó. Ha a magyar közgondolkodás felnő ehhez a feladathoz, akkor a politikusoknak sem lesz választása, minthogy felelősen és professzionálisan kezeljék ezeket a helyzeteket, ne pedig a saját, rövid távú politikai érdekeik szerint. Mutassuk meg, hogy képesek vagyunk a mindennapjainkban is képviselni közös európai és magyar alapértékeinket, mint a kereszténység és a humanizmus. Rajtunk múlik, senki máson, hogy milyen országban élünk.

Olyan kormányra van szükségünk, aki nyíltan és őszintén beszél a menekültekkel kapcsolatos lehetőségekről, előnyökről és veszélyekről. Olyan kormányra, aki felkészíti a magyar társadalmat a klímaválság és a háborúk veszélyeire, azok kezelésére, és ennek megfelelően pénzt és intézkedéseket rendel olyan tevékenységekhez, mint például az önkormányzati tulajdonú lakások felújítása – ezzel is elősegítve a magyar lakhatási válság felszámolását. Olyan kormányra van szükségünk, aki színesíti a magyar kultúrát, akár a menekültek befogadásával is – addig a szintig, amíg a biztonságpolitikai és társadalmi lehetőségek ezt engedik. Nyitott, dinamikus és befogadó magyar kultúrára van szükségünk, mely szilárd nemzeti alapokon és érzelmeken alapszik, megőrizve magyar és európai értékeinket. Erről is döntünk majd április harmadikán.

(Peter Parker)