Bonvivánnak hívták a „szeme előtt” A víg színészt ki csibésznek öltözött…
Kárpáti János
Kárpáti János

2021-04-10

Bonvivánnak hívták a „szeme előtt” A víg színészt ki csibésznek öltözött…

Prielle Kornélia utcája mellett kerületünkben van egy kevésbé ismert, ámde a maga korában nagyon is karakteresnek számító színészről elnevezett kisebb utca: a Náday Ferenc utca.

Valószínűleg nem a véletlen műve, hogy anno a városrész utcáinak névadásáért felelős illetékesek két, egymás szomszédságában található, Fehérvári útra nyíló utcát neveztek el egy neves 19. századi színművészről. Náday Ferenc (született Nauratyill Ferenc) egyike volt a Nemzeti Színház leghosszabb ideig szerződtetett tagjainak: közel 46 évig volt a színtársulat tagja, 23 éves korától 69 éves korában (1909 áprilisában) bekövetkezett haláláig.

• Az aktor 1840 március 13-án látta meg a napvilágot Józsefvárosban, és haláláig maradt pesti, illetve később budapesti lakos. Apja Nauratyill József kúriai főlevéltárnok, anyja pedig Gálik Anna volt. Középiskolai tanulmányai után hamar belecsöppent a színházi életbe, az ugródeszkát a Molnár György színművész által alapított Budai Népszínházhoz való, 1862-ben történő csatlakozás jelentette számára. Énekesként debütált ebben az intézményben, ahol Mozart Don Giovanni című (Don Juan legendája alapján írt) operájában játszott és énekelt a főszereplő, Don Giovanni szolgája, Leporello szerepében.

Sikerének köszönhetően egy év múltán már a Nemzeti Színházban bontakoztathatta ki jellemszínészi tehetségét a korabeli nemzeti felsőosztály színe előtt. Hamar meglátszott, hogy alakításai páratlan módon elkápráztatják a közönséget, a nézők imádták, a színháznak pedig esze ágában sem volt őt bárhová elengedni. Nádaynak sem volt ellenére ez az életforma, igyekezett minél több szerepben kipróbálni magát. Először főleg szerelmes, szívtipró szerepekben, igazi bonvivánként láthatták a nézők, majd a szenvedélyesnek, vagy tragikusnak kevésbé nevezhető komédiák, szalondarabi alakítások felé vette az irányt.

1866 és 1893 között a Színiakadémia tanára volt, ahol rendezést is vállalt. Csiky Gergely drámaíró összes darabjában játszott, alakításai sokakra voltak hatással. Ebben az időszakban játszott szerepeiben sajátította el a parodizálás egészen új műfajait. Elismertsége olyan nagy volt, hogy Csiky Gergely színdarabjaiban az ő alakjára írta az általa játszott szerepeket. Ha létezett volna akkoriban a magyar nyelvben ez a fajta szófaragási mód, akkor Csiky ezen komikus darabjainak összességét neveztük volna nádayzmusnak. Feleségével, Vidmár Katalinnal 1873-ban kötöttek házasságot, két gyermekük született: Náday Béla színész és Náday Ilona.

A Paulay-korszak egyik vezető színészeként tartották számon, itt például francia eredetű szalonművekből ismert, fess és elegáns megjelenésű, gavallér figurákat alakított, olykor ott sem hagyva ki némi humorizálást. 1893-ban lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Sikeresnek mondható színiakadémiai teljesítményeinek köszönhetően elnyerte a Ferenc József-rend lovagi címét is. Híres szerepei közé tartoztak a következők:

De Ryons (Dumas: A nők barátja), Armand– (Ifj, Dumas: A kaméliás hölgy), Krisztyán Tódor (Jókai Mór: Az aranyember), egyiptomi rabszolga (Madách Imre: Az ember tragédiája), Márki (Moliére: A Mizantróp) valamint Demetrius (Shakespeare: Szentivánéji álom).

Miután nemzeti színházbeli pályafutásának negyvenedik évfordulóját betöltötte, a Huszadik Század című, 1900 és 1919 között megjelent haladó, polgári, társadalomtudományi folyóirat egyik, 1903-as számában hazafias és zsigerből tehetséges színészként jellemezte őt, aki időskorára is maradt ugyanaz az életvidám és tűzrőlpattant titán, akit anno a pesti mulatni vágyók megszerettek:

„A választottak természeti adományúl nyerik a lelkületet. Ezek közé tartozik Náday Ferencz, a hatvanas, a ki egy harmincz éves ember ruganyosságával mozog most is a színpadon.
Nem végzett ő azokra a csábitó deszkákra képesítő semmiféle szakiskolát. Mint serdülő ifjú teleszítta magát azzal az illattal, a mely a főváros egyetlen magyar színháza nagy mestereinek lelkületéből áradt, még a nehéz időkben.”

Huszadik Század folyóira szövegének forrása:
http://www.huszadikszazad.hu/.../naday-ferenc-negyven-eve...

Kép forrása: Fortepan