A fegyverraktár kiürült, a tankok hazatértek, a kör megmaradt
Kárpáti János
Kárpáti János

2021-04-10

A fegyverraktár kiürült, a tankok hazatértek, a kör megmaradt

Idén január 10-én ünnepelte második születésnapját a Körtér című oldal, nevéhez hűen olyan írással álltunk elő, amely az egyáltalán nem körformájú Móricz Zsigmond körtér elnevezésének az eredetét ismerteti.

(az alábbi írás megtalálható a Körtér Facebook-oldalán január 10-i dátumozással)

Miért is nevezzük ezt a kerületi városmagot térré alakulása óta körtérnek, illetve mi a története a teret vizuálisan meghatározó, körszerű, Gombaként emlegetett létesítménynek?

A 19. század második felében a mai külleméhez képest sokkal kietlenebb budai oldal - különösen annak délebbre eső, „újabb” szárnya - annyira nem volt még kiépítve, hogy nem nagyon lehetett beszélni központról sem a Körtér helyén, sem máshol a kerületben. A mai Körtér területe lényegében békabrekegéstől és tücsökciripeléstől hangos füves mező volt, leszámítva a szomjas és megfáradt ingázóknak szállást biztosító Fehérvári Fogadót és néhány mezőgazdasági-ipari épületet a környéken.

Ezen felül átszelte ezt a mezős térséget két ma is ismert út: itt keresztezte egymást a Gellért-hegyet megkerülő budai út és a Székesfehérvár felé a városból kivezető országút. Ez utóbbi a mai Fehérvári út elődje volt, és korántsem azonos a még évszázadokkal korábbról ismert „Fehérvárra menő hadiúttal”, amely - mint azt a történészek vélik - a mai Székesfehérvár és tolnai Kesztölc település között húzódott, részét képezve egy ókori, római időkből megmaradt, a keresztes háborúk idején egészen Jeruzsálemig vezető nemzetközi úthálózatnak.

Teltek-múltak az évek, az egyre inkább világvárossá fejlődő és gyarapodó Budapest mind több lelket fogadott be, és a város szükségszerűen terjeszkedett kifelé. A környéken hamarosan új bérházak jelentek meg, és lefektették a kiterjedt villamoshálózat nyomvonalait is. Az itt áthaladó villamossal 1898-tól el lehetett jutni a Kelenföldi pályaudvarig.

Bár sokan a majdani Gombáról feltételezik, hogy annak ikonikus látványa adta a nem éppen kör alakú tér nevének genezisét, ebben valójában a villamosforgalom játszott szerepet. A forgalom kiépítése során 1912-ben a vágányok hurokrendszerét alakították ki a tér középpontja körül, ami akkoriban a Szent Imre herceg szoborcsoport mai helye volt. Ezt a gócpontot az akkori „fonódó” villamosok megkerülték, mielőtt visszafordultak. Ezután a környéken kiépülő további utak is ezt a körmintát kezdték követni.

Hivatalosan 1929-ben nevezték el Horthy Miklós körtérnek a teret, egy évre rá pedig a Kisfaludi Strobl Zsigmond által alkotott Szent Imre herceg szoborcsoportot is átadták. A kor művészei nem voltak híján a fantáziának, és az egyre romló háborús viszonyok közepette továbbra is eltökélt szándéka volt a budapesti városvezetésnek a városon belüli centrumok jelentőségének a kiemelése. Így épült meg 1942-ben a Gomba. A gyűrű alakú épületet Schall József tervezte, a kör közepén található, Csorgó című kutat pedig Szomor László szobrászművész alkotta. A kút oldalán található dombormű a csodaszarvas legendáján alapszik. A Gombát úgy építették meg, hogy az akkor még létező, a közlekedési hálózatba szervesen illeszkedő nagytétényi-törökbálinti HÉV végállomásaként működhessen: amikor betért a HÉV a Gombához, megfordult, és elindult ismét kifelé a városból.

Hivatalosan 1945-ben, a világháború után keresztelték át Móricz Zsigmond körtérré a teret. Történelmének egyik leglényegesebb epizódja 1956 októbere volt, amikor a forradalom kitörése után fegyver-és lőszerraktárként működött. Tudvalevő, hogy a Móricz Zsigmond körtér október 24. és november 5. között fontos ellenállási csomópontnak számított. A forradalmárok elbarikádozták a térre vezető utakat, eltorlaszolták a közeledő tankok útját. Azért volt az ellenállás egyik fő központja ez a földrajzi tájékozódási pont, mert éppen abba az irányba esett, amerre a szovjet harckocsik a Duna-hidakat igyekeztek megközelíteni. A Körtér végül a budai oldal legdurvább pusztításainak egyik fő színhelye lett.

A Körteret aztán felújították, a Gombát pedig kitakarították, azonban eredeti állapotának a helyreállítása hosszú ideig nem került napirendre. Az 1960-as években már az említett HÉV-járat is megszűnt, az épület fokozatosan megkopott, egyedüli érdekességeit a hirdetési cédulák jelentették, melyeket az épület különböző pontjaira ragasztottak.

Végül 2009 májusában az akkori XI. kerületi önkormányzat országos, nyilvános ötletpályázatot írt ki az akkor már műemléki védettségűnek számító épület megújítására. A pályázaton indulók tervei közt sok újító gondolat fogant meg, némely pályázat kimondottan ambiciózus elképzeléseket vetített előre. Néhány egykori elképzelés, hogy mi is lehetett volna a felújított Gomba funkciója: gördeszka pálya, biciklitároló-központ, rendezvényközpont, méhkaptár formájú panoráma-kilátó. Az alábbi képek is bemutatnak párat ezekből a pályázati illusztrációkból.

Végül győzött az a pályázat, mely a ma is ismert, kávézónak, bisztróknak, promenádnak és felújított Csorgó-kútnak otthont adó épületet valósította meg. Szerkezete alapján igyekszik hű maradni Schall József építészeti koncepciójához, funkciója pedig ismét a régi: tali a Gomba alatt.